- Mielőtt belekezdenénk az idei szezonnal kapcsolatos kérdésekbe, mesélj légy szíves nekünk az előző szezonodról, hiszen pályafutásod alatt először álltál légiósnak, és Franciaországban a Briancon csapatában játszottál.

- Mind játékosként, mind családapaként nagyon jól éreztem magam Franciaországban. Én mindig mindenhová viszem magammal a családomat, mert ahhoz, hogy jól játsszon az ember ez elengedhetetlen. Az év felemásra sikerült, mert ha a csapatra gondolok, keserű szájízzel ért véget a szezon, hiszen kiestünk az első osztályból. Sajnos gyenge játékot mutatott az egész csapat, aminek a részleteibe most nem mennék bele, de egyénileg nem volt rossz szezonom. Sőt, úgy gondolom, hogy mindent megpróbáltam teljesíteni, amit az edző és Szélig Viktor menedzser elvárt tőlem, így nem maradt bennem hiányérzet, csak a kiesés miatt.

- A világbajnoki keretbe sem volt biztos, hogy bekerülsz, hiszen nem sokkal a Vb előtt megsérültél.

Az áprilisi válogatott összetartás előtt 8 héttel eltörött a szárkapocscsontom a jobb lábamban. Nem voltam igazán jó formában, de nagyon nagy lehetőséget kaptam azzal, hogy elmehettem a csapattal az A-csoportos világbajnokságra. Ezt követően, törekedtem arra, hogy az új szezonra a lehető legjobb formába kerüljek, és teljes mértékben felépüljek a sérülésemből. Ehhez segítségemre volt egy cseh erőnléti edző, akivel egy intenzív, 8 hetes programot állítottunk össze. A személyes tesztjeim alapján úgy gondolom, hogy a sérülésem már a múlté, és nagyon várom az első jeges edzést.

- Miért döntöttél úgy, hogy hazaigazolsz és visszaköltöztök Magyarországra?

- Furcsa folyamatok összessége eredményezte ezt. Ha nem estünk volna ki, akkor valószínűleg már márciusban megkötöttük volna az új szerződést. De mivel nem így alakultak a dolgok, és külföldről csak olyan ajánlatokat kaptam, amit ugyan ha egyedül vagyok, akkor elfogadtam volna, de az egész családomnak nem voltak megfelelőek. Nekem családapaként kötelességeim vannak. Emellett nagyon megtisztelő volt számomra, hogy a DVTK Jegesmedvék csapata megkeresett, ugyanis az előző két szezon bajnokának a megkeresése minden játékos számára nagy öröm, én sem voltam ezzel másképp.

- Mit tudsz a csapatról, mennyire ismered a társakat?

- Elég sok korábbi csapattársam van a keretben, így Nikával (Galanisz Nikandrosz) vagy Pavuk Attilával rengeteget játszottunk együtt. De volt csapattársam különböző kluboknál vagy a válogatottnál Láda Balázs, Tóth Adrián és Hajós Roland is. Szóval egy olyan csapatba jöttem, amit tulajdonképpen ismerek. Ez nagy szerencse, mert például tavaly úgy mentem Franciaországba, hogy senkit nem ismertem, csak az általános menedzsert, Szélig Viktort, úgyhogy ott a kezdetekben egy kicsit úgy is néztek rám, mint a menedzser „fiára” vagy a „másik magyarra”. Eltartott egy ideig, amíg beilleszkedtem a csapatba, amihez nyilván itt is kell majd egy kis idő, de lényegesen kevesebb.

- Mennyire ismered a várost és a körülményeket?

- Kétszer voltam itt utánpótlás világbajnokságon, azok alatt megismertem a jégpályát és annak környékét. Emellett nagyon szép a belváros, a főbb részeket már akkor sikerült feltérképeznem, úgyhogy ebből a szempontból sem jöttem teljesen idegen helyre.

- Akkor valamennyire már a szurkolótábort is ismerheted.

- Tudom, hogy nagyon fanatikus a szurkolótáborunk, és odáig vannak a csapatért. Az említett válogatott meccseken is mindig fantasztikus volt a hangulat, hiába voltak ezek „csak” utánpótlás tornák. Nagyon bele tudják hajszolni a csapatot a győzelembe, emellett a feszült helyzetekben is mindig lehet rájuk számítani. Ez a játékosok számára rendkívül pozitív, hiszen a jégen is egyértelműen érezzük, ha velünk vannak a szurkolók, ami hatalmas segítséget tud jelenteni a kiélezett szituációkban. Úgyhogy remélem ebben az idényben is mellettünk fognak állni, ahogy ezt tették korábban is.

- Mik az elvárásaid személyes és csapatszinten az előttünk álló szezonban?

- A személyes elvárásom, hogy szeretnék vezéregyéniséggé válni a csapaton belül a pályán, és azon kívül is. Szeretném megmutatni a fiataloknak, hogy milyen hokit kell játszani, és mi vezet előre. Továbbá nagyon sokat ütközni, blokkolni, megpróbálni minél több pontot szerezni és minél jobban összedolgozni a srácokkal. Csapatszinten pedig szeretnénk mindent megnyerni. Az évad első nagy megmérettetése a Kontinetális Kupa lesz, ahol nagyon erős csapatokkal fogunk játszani, de mindent meg fogunk tenni ott is a továbbjutás érdekében. Ahogy látom a vezetés is arra törekszik, hogy már a felkészülés során olyan tudású csapatokkal játsszunk, akikkel nehéz dolgunk lesz. Ezek visznek előre, és ezekkel tudunk a nemzetközi mérkőzésekre felkészülni. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy már most augusztusban is kemény összecsapások várnak ránk.

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!