Andro Fistonić: Már egy ötletért megéri

Elsőként a horvát szakember (a nagyképen középen, tőle balra a DVTK LSA igazgatója, Fogarasi Zoltán, jobbra pedig a DVTK Stadiont bemutató Balla László) válaszolt a kérdéseinkre.

- Milyenek az első benyomások?
- Természetesen az utazás előtt felvettem a kapcsolatot Fogarasi Zoltánnal a DVTK Labdarúgó Sportakadémia igazgatójával, aki elküldte a háromnapos látogatás percre lebontott programját, így tudtam, mire számítsak. Azt már most elmondhatom, hogy rendkívül inspiráló a környezet, az infrastruktúra adott a fejlődéshez. 

- Sok országban megfordultál, az Egyesült Államokban végezted az egyetemi alapképzést, és a kölni Német Sportegyetemen szereztél mesterdiplomát, dolgoztál hazádon kívül Lengyelországban, valamint emellett jártál tanulmányúton Brazíliában, Angliában, Portugáliában és most Magyarországon.
- Azt vallom, a tanulás legjobb módja az utazás, sokkal több tudásra lehet így szert tenni, mint a legjobb iskolában. Amikor két feladat között akad egy hónap szabadidő, akkor sem a tengerparton napozom, hanem inkább tanulok valami újat, vagy ha már a tengerpart, akkor a Copacabanán tanulmányozom a brazil focit. 
Sok információt össze lehet gyűjteni az interneten, de azt csak a helyszínen lehet megtapasztalni, hogy például Brazíliában a labdarúgás mindent átható, minden korosztályt átölelő életstílus, míg Lengyelországban inkább a történelmükből fakadó katonai szellem uralja a futballt. Ebből ered a brazil és a lengyel focistílus közti különbség. Mindig felmerül, hogy szép ez a felismerés, de mit lehet ebből hasznosítani Splitben? Egy az egyben semmit, de amikor bevillan, hogy Brazíliában és Horvátországban is nagyon népszerű a futsal, akkor tudod, hogy kiegészítő sportágként be lehet építeni a fiatalok technikai képzésébe. 
És aki sokáig ugyanazt a munkát végzi ugyanabban a munkakörnyezetben, az hajlandó elkényelmesedni. Ilyenkor jó elhagyni a komfortzónát és szembesülni azzal, hogy ami otthon fejlettnek tűnik, amellett már régen elhaladt a világ. Ebből lehet újra és újra motivációt nyerni.

- A horvát labdarúgás előrébb tart, mint a magyar, és a Hajduk Split akadémiája is elismertebb a DVTK LSA-nál. Adja magát a kérdés, mire jó egy ilyen tanulmányút?
- Horvátországnak erős sporthagyományai vannak, és ez alatt nem csak a függetlenné válást követő éveket, hanem már a jugoszláv időszakot is értem. A rendkívül magas színvonal megtartása az elsődleges feladatunk, mert a délszláv háború után egyből az első világeseményen, a franciaországi világbajnokságon a harmadik helyen végzett a válogatott 1998-ban, majd 2018-ban Oroszországban már világbajnoki ezüstérmet nyertünk.
Magyarország rendkívül hosszú ideig nem szerepelt a nemzetközi színpadon, mivel és 1991-ben születtem, nekem még hosszabb időnek tűnt (utalt az 1986-os világbajnokság és a 2016-os Európa-bajnokság közötti 30 évre - a szerk.).
 Az utóbbi években azonban ugrásszerű a fejlődés, ami nyilvánvalóan az állami támogatással kezdődött. A gyors ütemű fejlesztés az infrastruktúrával indult, a második szakaszban pedig következhet a szaktudás szintjének emelése. 
Diósgyőrben nagyon tetszik, ahogy hangsúlyt helyeznek a részletekre, mert a modern labdarúgásban már apróságok döntenek arról, hogy melyik csapat nyer meg egy rendkívül szoros mérkőzést. 
Az utóbbi években Magyarországon többet fejlődött a labdarúgás, de Horvátországban sokkal stabilabb háttérrel rendelkezik a sportág, úgyhogy még előnyben vagyunk. Azonban tisztában vagyunk azzal, ha nem lépünk mi is valamit, akkor a magyarok előbb-utóbb elénk kerülnek. 
Elsősorban azért érkeztem, hogy információt gyűjtsek, amivel meg tudom világítani a dalmát politikusoknak és klubvezetőknek, miért kell még több pénzt fektetni a labdarúgásba, elsősorban az utánpótlás-nevelésbe.

- Mit vársz a diósgyőri látogatástól?
- A szakmai együttműködés első lépéseként töltök el néhány napot Diósgyőrben, amit a DVTK LSA delegációjának spliti látogatása követ, minek eredményeként megismerjük egymás módszereit, az akadémiák felépítését és az infrastruktúrát. Ha bármelyik területen akár csak egyetlen ötletet is át tudunk adni a másiknak, akkor már megérte a kapcsolatfelvétel. 
Az egyik első prezentáció a kapusképzésről szólt, és igencsak meggyőző volt. Néhány területen egészen mást hallottam, mint amit Splitben csinálunk, de ez nem jelenti azt, hogy az egyik jó, a másik pedig rossz, pusztán különböző. Mindenből lehet tanulni, és én abban hiszek, hogy a tanulás egy állandó folyamat. 
Egy ilyen látogatás nem csak arra alkalmas, hogy kérdések fogalmazódjanak meg, hanem arra is, hogy bizonyos dolgok helyességéről megbizonyosodj. A Miskolcon töltött három nap mindkét szempontból nagyon hasznos lesz.

 

Fogarasi Zoltán: Kell a nyitottság

Ezt követően Fogarasi Zoltánhoz, a DVTK Labdarúgó Sportakadémia igazgatójához fordultunk.

- Kezdjük az alapoknál, miért van szüksége a DVTK-nak nemzetközi kapcsolatokra?
- Azzal, hogy a DVTK LSA sportakadémia lett, nagyon magas elvárást támasztottak felénk, aminek folyamatosan meg kell felelni. Az előrelépés záloga az önfejlesztés és a kapcsolatépítés. Ennek érdekében még szélesebb körben kell nyitni a nagyvilág felé, a szakember-képzés területén is külföldi tapasztalatokat kell gyűjteni. Kell a nyitottság, és a napi munka mellett energiát kell fordítani az önképzésre is. 
Az elmúlt években több tanulmányúton jártunk Európa-szerte, illetve fogadtuk az Ír Labdarúgó Szövetség (FAI) edzőképző kurzusának diákjait Diósgyőrben, illetve az év elején Chris Dochertyt -, a kínai labdarúgó-utánpótlás fejlesztésért felelős koordinátor-helyettest, aki korábban részt vett a Horvát Labdarúgó Szövetség (HNL) képzési tervének összeállításában is - hívtuk meg.

- Hogyan került képbe Andro Fistonić és a Hajduk Split?
- Ez egy hosszú folyamat eredménye. A DVTK vezetése már régóta jó kapcsolatot ápol a Dinamo Zagreb akadémiájának egykori első emberével, Ivan Kepčijával, aki később Lengyelországban dolgozott, jelenleg pedig a Hajduk Split sportigazgatója. Ő ajánlotta figyelmünkbe az előbb említett Chris Dochertyt. A skót szakembert az év elején azért hívtuk Diósgyőrbe, hogy mérje fel az akadémiánkat, és készítsen útmutatást az akadémiánk további fejlődését, illetve fejleszthetőségét illetően. A javaslatainak megfelelően elsőként a posztspecifikus egyéni képzést, a korosztályokra bontott technikai képzést és az eddigiekhez képest jelentősen átalakult tehetséggondozó programot indítottuk el. Így meg tudtuk valósítani azt az elképzelésünket, hogy hetente 3 alkalommal 40-45 perccel többet töltenek el labdarúgással a játékosaink, mint eddig tették. Meggyőződésem, hogy az egyén fejlesztésében ez az újítás mérföldkő lehet az akadémiánk életében, hiszen manapság az edzéseken kívül nem nagyon jut már idejük az akadémistáinknak, hogy többet foglalkozzanak a focival.  Amikor Chrisnek a koronavírus-járvány miatt félbe kellett szakítani kínai munkáját, akkor a Hajduk Split első csapatának stábjához csatlakozott videoelemzőként, ahol az elsődleges feladata az ellenfelek feltérképezése, illetve a kiscsoportos egyéni képzések vezetése. 
A fentiek mind abba az irányba mutattak, hogy a Hajduk Split akadémiájával vegyük fel a kapcsolatot. Augusztus elején léptem kapcsolatba Andro Fistonić-csal, azóta folyamatos az egymás közötti kommunikáció, és viszonylag gyorsan sikerült felkelteni az érdeklődését, és tető alá hozni az első személyes találkozót. Megjegyzem, hogy óriási megtiszteltetés számunkra, hogy egy olyan szakember, mint Boro Primorac (a Hajduk Split akadémia jelenlegi igazgatója), aki 14-szeres jugoszláv válogatott, illetve 21 évet dolgozott Arsene Wenger asszisztens edzőjeként az Arsenalnál, áldását adta ennek a találkozásnak a létrejöttéhez.
Andro Fistonić vasárnap este érkezett, hétfőtől szerdáig pedig a lehető legnagyobb részletességgel mutatjuk be neki az akadémiánkon folyó szakmai munkát. A különböző szekciók vezetői által összeállított prezentációk megerősítenek abban, hogy kiváló kollégákkal dolgozom együtt, akik átérzik annak súlyát, hogy a kezükben van a DVTK utánpótlásának sorsa. Remélem, hogy az Andro által tapasztalt nálunk folyó munka alapot adhat majd arra, hogy ennek az épülő kapcsolatnak a második lépéseként mi is elutazzunk Splitbe az ott folyó munka tanulmányozására. Nem szeretnék előre szaladni, de természetesen egy hosszú távú együttműködés kialakítása a célunk.

- Miről szólna a körvonalazódó együttműködés?
- Szögezzük le gyorsan, hogy játékostranszferről szó sincs, szakmai együttműködést tervezünk a két akadémia között. Elsősorban a sportszakemberek továbbképzését szolgáló kölcsönös tanulmányutak, a képzési, oktatási, nevelési módszerek egymással történő megosztása, edzőmérkőzések, edzőtáborok szervezése, valamint a másik által rendezett korosztályos tornákon való részvétel jelentheti a fő irányt. Egy dologban már az elején egyformán gondolkodunk, ugyanis ha csak egy ötletet is be tudunk építeni a saját képzési rendszerbe, akkor már megérte ez a találkozás. Ez azt is jelenti, és erről szeretnénk most meggyőzni vendégünket, hogy mi is tudunk olyat mutatni, ami számukra is hasznos lehet.