Dudás Zoltán 1933-ban született Miskolcon, és már kiskorában megmutatkozott az, hogy jó barátságban van a labdával.

1941. Reggel 7 óra volt.
- Zoli! Ébredj már fel! Hogy lehet egy nyolcéves gyermek ilyen álomszuszék!...
A fiú felriadt. Dörzsölni kezdte szemét, s körülnézett. Anyja állt az ágya mellett. Pattogtak a szavak feléje:
- Nem láttad a fekete harisnyámat? Mondd csak te mákvirág, mit csináltál lefekvés előtt a fáskamrában?... Beszélj! Zoli a falnak fordult, fejebúbjára húzta a paplant, alvást színlelt. Az anyai szigor azonban nem ismert kíméletet. Dudás mama "ágykutatást" tartott, s néhány pillanat múlva a gyerek égő szemekkel figyelte anyját, amint a párnája alól előhúzta a nagy kincset: a harisnyából összegyűrt, madzaggal összekötött rongylabdát. Ott kint a Nyirjesben, a diósgyőri
gyár mögötti lapos területen lehet-e fiúnak nagyobb örömet elképzelni, mint rongylabdázni, és figyelni a nagyobbak játékát? - Nem! Mert nemcsak egyszerű játék folyt itt, hanem - a diósgyőri gyárnak a felső településén - osztályok és utcák közötti "bajnoki" mérkőzések voltak. Ehhez kellett volna a Dudás néni harisnyájából készült rongylabda is... Zoli volt ugyanis a III. c. osztály csapatkapitánya, neki kellett volna biztosítani a III. b. elleni mérkőzéshez a labdát. A csapat tagjai is segítettek otthonról "labdába valót" keríteni. Mert bizony egy jól elkészített rongylabda nem lebecsülendő. Azzal is lehet "dekázni", s az is elkerül oda, ahová irányítják: a két kőrakás közötti kapuba. Kik voltak ezek a gyerekek? Diósgyőri kohászok, lakatosok, esztergályosok, kőművesek, asztalosok csenevész, mezítlábos gyermekei, akiknek sápadt arcára rózsákat festett a grund-élet öröme.
(Észak-Magyarország - 1955. január 30. - Egy diósgyőri labdarúgó útja a válogatott keret tagságig)

A Vasgyárban nőtt fel, mintakészítő asztalosi szakmát szerzett. A fiatal labdarúgó csatárként indult, de ifjúsági játékos korában az edzői a védelem szélére vezényelték. Egyik lábát sem csak támaszkodásra használta, így a pálya mindkét szélén tudott eredményesen játszani.

1949. Tizenhatéves volt, amikor a Di. Vasas első csapatának szakosztályvezetője komoly arccal lépett hozzá:
- Zoli, te már kiöregedtél az ifik közül, a következő mérkőzésre úgy készülj, hogy az első csapatban Futó Sanyi helyett te fogsz játszani.
Zoli nagyot sóhajtott:
- Hát már olyan öreg lennék?
Mi lesz később, ha majd 20 éves leszek? - arca kipirult, s boldogan nevetett. (...)
Új élet kezdődött számára. Nem ismerte még azt a kemény sportmunkát, amit szigorú edzője igyekezett belenevelni. A heti három-négyszeri edzést megérezte szervezete is. Többször a mérkőzést megelőző napokon is foglalkoztak vele. Nemegyszer felmerült benne a kérdés: mire jó ez a kemény, fárasztó munka? ... Elkeseredetten, fáradtan, csüggedten ment haza. Érezte, nem megy úgy a játék, ahogy kellene. Olykor mérkőzés közben felcsillant tudása, voltak ragyogó percei, utána azonban érezte, hogy nem bírja erővel. Hullámvölgybe került, aztán újra felemelkedés következett.
(Észak-Magyarország - 1955. január 30. - Egy diósgyőri labdarúgó útja a válogatott keret tagságig)

A sok munka végül meghozta a gyümölcsét. Nagyon fiatalon meghatározó tagja lett a piros-fehéreknek. Jött az ifjúsági, majd a B-válogatott meghívó, 1955-ben pedig az A-válogatottban is bemutatkozhatott. Prágában, a csehszlovák csapat ellen egy 3-1- és győzelemmel debütált a legmagasabb szinten.

Buzánszky sérülése miatt esett rá a vezetők választása. Szorongó érzések közepette készült a mérkőzésre. A taktikai értekezleten feszülten figyelte Sebes Gusztáv szavait. És hogy a taktikai utasítást jól az eszébe véste, azt a mérkőzésen beigazolta. Meglepően nyugodtan, körültekintően játszott, értékét növelte az, érdekeinek szem előtt tartásával, egyszerű felfogásban harcolt. Nem törekedett bravúrra. Szerelt, leadta a labdát, s már is helyezkedett. Buzánszky Jenő elsők között gratulált neki... Jól játszottál Zoli! És Zoli ennek a dicséretnek örült talán legjobban.
- Nehéz feladat volt idegen környezetben helyettesíteni egy olyan kitűnő labdarúgót, mint Buzánszky Jenő - emlékezett vissza a mérkőzésre Dudás. - De úgy érzem, megfeleltem a várakozásnak. Ez a válogatottság nem tesz elbizakodottá, sőt lelkiismeretesebb munkára ösztönöz. Tudom, hogy még sokat kell fejlődnöm, de ígérem, mindent megteszek annak érdekében, hogy beváltsam a hozzám fűzött reményeket, hiszen olyan jó válogatott labdarúgónak lenni... Aki ismeri Dudás Zoltánt, az tudja: a kis Dudás beváltja ígéretét.
(Népsport - 1955. október 9. - Labdarúgó válogatottunk két újonca)

Egy későbbi interjúban Dudás Zoltán elmondta, hogy a válogatott mérkőzése után az egyik Honvéd játékos azt kérdezte tőle: lenne-e kedve a Honvédban játszani? Az ország legjobb csapata, és talán a világ egyik legjobbja volt a Honvéd. Természetesen nem mondott nemet az ajánlatra, 1956 elején már a fővárosiak mézet viselte. A kitűnő védő a diósgyőri csapatban 27 NB II.-es és 63 NB I.-es mérkőzésen szerepelt. Negyedik vasgyári játékosként viselte a nemzeti címeres mezt, amit előtte csak Berecz István, Füzér János és Károlyi József ölthetett magára. Pályafutása sikeresen folytatódott a fővárosban. A kispestiekkel az 1956-os bajnokságban első helyen álltak, amikor a forradalom miatt félbeszakadt a szezon, melyet nem folytattak, és nem hirdettek győztest. (Ezért nem is vallhatta magát magyar bajnoknak Dudás Zoltán.) Háromszoros magyar bajnoki ezüstérmes (1957/1958, 1963-ősz, 1964), egyszeres bronzérmes (1958/1959), egyszeres kupagyőztes (1964), és KK győztes (1959). A Bp. Honvéd csapatában 185 mérkőzésen lépett pályára a legmagasabb osztályban, és egyszer még a válogatottban is szerepelt. Egyik legnagyobb sikerének az olimpiai bronzérmét tartotta (1960). 1966-ban egy makacs sérülés miatt hagyta abba a játékot. A civil életben a Magyar Filmgyártó Vállalatnál dolgozott, színészegyeztető munkakörben. A vasgyári, diósgyőri évek nem múltak egy nyomtalanul.

Pályafutása vége felé egy interjúban megkérdezték tőle az otthoni vitrinje előtt - ahol a hozzá közelálló érmeket, tárgyakat tartotta -, hogy a sok sikere mellett, melyik a legkedvesebb számára.

Levette a polcról és a kezembe adta. Hatalmas fogaskerékből a Diósgyőr akkori játékosai mosolyogtak felém. A kereten felírás: >>1954: a Diósgyőr bejutott az NB I-be. Sporttal a békéért!<< Dudás visszavette a képet és azt mondta:
- Igen... talán mégis ez a legszebb emlékem...
(Népsport - 1962. december 23. - A vitrin előtt)

A kép ott volt a római olimpián szerzett bronzérme mellett...

Dudás Zoltán hosszú betegség után, 1989. november 13-án, 66 éves korában hunyt el a Budapesten.

Névjegy

Név: Dudás Zoltán
Születési idő: 1933. augusztus 8.
Halálozási idő: 1989. november 13.
Halálozási hely: Budapest

Sikerei
magyar válogatott: 2/0
magyar bajnok: 1956 (Bp. Honvéd)
Magyar Kupa-győztes: 1964 (Bp. Honvéd)
magyar bajnoki ezüstérem: 1957/1958, 1963, 1964 (mind Bp. Honvéd)

NB I.-es mérkőzés/gól: 248/0
NB I.-es mérkőzés/gól diósgyőri mezben: 63/0

Pályafutás
1966 Bp. Honvéd (NB I.) 4/0
1965 Bp. Honvéd (NB I.) 20/0
1964 Bp. Honvéd (NB I.) 7/0
1963 Bp. Honvéd (NB I.) 13/0
1962/1963 Bp. Honvéd (NB I.) 14/0
1961/1962 Bp. Honvéd (NB I.) 23/0
1960/1961 Bp. Honvéd (NB I.) 17/0
1959/1960 Bp. Honvéd (NB I.) 22/0
1958/1959 Bp. Honvéd (NB I.) 24/0
1957/1958 Bp. Honvéd (NB I.) 25/0
1956 Bp. Honvéd (NB I.) 16/0
1955 DiMÁVAG (NB I.) 22/0
1954 DiMÁVAG (NB I.) 26/0
1953 DiMÁVAG (NB II.) 
1952 DiMÁVAG (NB I.) 13/0
1951 DiMÁVAG (NB I.) 2/0

A sorozat korábbi részei