Összefoglaló 2020. szeptember 16., szerda

"Gyorsan kell gondolkodni, és gyorsan kell játszani"

A nyáron igazolt Stefan Dražić góllal mutatkozott be a DVTK-ban, és gyorsan bizonyította, erősítést jelent a csapatnak. Az eddigi három bajnokin a gólja mellett kiharcolt két büntetőt is. (A Gólörömben megjelent interjú bővített, aktualizált változata.)

"Gyorsan kell gondolkodni, és gyorsan kell játszani"


- A pályafutásod során Ivanjicában, Mechelenben és legutóbb a DVTK-ban is góllal mutatkoztál be az első tétmérkőzésen. Fokozottan figyelsz ezekre a mérkőzésekre?
- Nem csak nekem, hanem az egész csapatnak a hasznára válik a gólom, egy jó rajt megalapozhat egy sikeres szezont. Persze máskor is szeretek gólt szerezni, de az új csatáron mindig nagyobb a nyomás, ami az első találattal elmúlik. Mindenki számára megnyugtató, ha látja, hogy tétmérkőzésen is be tudom venni az ellenfél kapuját. Valahogy úgy alakult, hogy amikor gólt szerzek, akkor általában nem kap ki a csapat, és ez így történt a Mezőkövesd ellen is. Minden fantasztikusan alakult, gyorsan kétgólos előnyre tettünk szert, amiből egyet a lefújásig megőriztünk, és a végén együtt ünnepeltünk a csodálatos közönségünkkel. Így kell kezdeni, utána egész héten mosolygósan ment a munka, és a siker megerősítette az önbizalmunkat is. 

- Ezt követően az MTK ellen is pontot szerzett a DVTK. Tudtál örülni ennek?
- Hiába újonc az MTK, nagyon érett játékot mutattak be. Gyorsak voltak, okosan játszottak, de ült a taktikánk, és megszereztük a vezetést. Később egyenlítettek, de azt gondolom, örülni kell az egy pontnak is. Ezen a mérkőzésen is lőhettem volna gólt, mert Gabitól (Molnár Gábor - a szerk.) kiváló kiugratást kaptam, azonban kicsit kisodródtam, és már csak arra tudtam figyelni, hogy a védő nehogy blokkoljon, én pedig minél nagyobb erővel kaput találjak. Számtalanszor visszanéztem azóta ezt a helyzetet, most már tudom, mit kellett volna másként tennem, de akkor egy pillanat alatt kellett dönteni.


- Rendszeresen vissza szoktad nézni a megmozdulásaidat?
- Természetesen minden mérkőzés után megnézem. Számunkra nem csak abból az egy-két órából áll a munka, amit a pályán töltünk, hanem sokat lehet tanulni a mérkőzések felvételéből, abból, ha végiggondolod, mit csináltál, és akkor legközelebb hasonló helyzetben jobban döntesz. 

- A Honvéd ellen büntetőt harcoltál ki, ami nem csak kimaradt, hanem a csapat is vereséget szenvedett.
- Nagyon szerettünk volna ezúttal is nyerni, de egy kiválóan játszó Honvéddal találkoztunk, nem véletlenül szereztek négy gólt. Nem kezdtük jól a mérkőzést, mégis felálltunk kétgólos hátrányból. A szünet után mindent megtettünk a győzelemért, ám egy hibát követően megváltozott a mérkőzés menete. Ezzel nem a játékvezető tévedésével akarok foglalkozni, hanem azért mondom, mert hátrányba kerültünk, utána jött a kiállítás, az újabb gól és a legvégén a második piros lap is. Mi az utolsó pillanatig küzdöttünk, még létszámhátrányban is büntetőt harcoltunk ki, amit ezúttal nem sikerült értékesíteni, így sajnos ezen a délutánon pont nélkül maradtunk.

- Menjünk vissza az elejére! Hogyan lettél labdarúgó?
- Belgrádban születtem, de a családom egy közeli kisvárosban, Obrenovacban él. Én is ott kezdtem el 7 évesen focizni. Már kiskoromban is arról álmodtam, hogy egyszer focista leszek, így amikor anyukám azt kérdezte, van-e kedvem edzésre járni, gondolkodás nélkül igent mondtam. Később két nagyszerű évet töltöttem a Crvena zvezda utánpótlásában is, de 14 évesen hazatértem. Jó döntés hoztam, mert már 16 évesen bemutatkoztam a Radnički Obrenovac első csapatában a harmadosztályban. Az évek során sokat fejlődtem a felnőttek között, és szép lassan a csapat és a bajnokság legeredményesebb gólszerzője lettem, és leigazolt az élvonalbeli Javor Ivanjica. 

- Manapság nem szokványos módon kezdted a pályafutásod, ahelyett, hogy egy nagycsapat akadémiáján tanulták volna, alacsonyabb szinten, de a felnőttek között játszottál. 
- A futball első számú szabálya, hogy nem tudod, mi fog történni. Ám ha mindent megteszel a siker érdekében, akkor számíthatsz rá, hogy valamit visszaad a labdarúgás. Alárendeltem mindent a focinak, ennek köszönhetem, hogy ma itt beszélgethetünk. 


- Ott szakítottalak félbe, hogy Ivanjicába igazoltál.
- Lépésről lépésre kell haladni, és a harmadosztály után az élvonal akkor is nagy lépésnek számított, ha nem is egy élcsapatot választottam. Parádésan kezdtem, az első meccsemen gólt szereztem a Crvena zvezda ellen, a folytatás viszont nem jól sikerült, kiestünk a bajnokság végén. Szívem szerint maradtam volna a Superligában, de élő szerződés kötött a Javorhoz. A másodosztályból egyből visszajutottunk, én pedig gólkirály lettem, a következő évben pedig a Borac Čačak és a Vojvodina kiverését követően kupadöntőt játszottunk a Partizan ellen. Ez a klubtörténelem legnagyobb sikere, még akkor is, ha a fekete-fehérek győztek. Nyáron még egy lépcsőfokot fellépve a Voždovac labdarúgója lettem, és a rájátszásban a bajnoki címért és nem a kiesés ellen játszottam a csapatommal. Egy 3-2-re megnyert Crvena zvezda elleni mérkőzést -, ami megnyitotta a kaput a Partizan előtt a bajnoki arany begyűjtésére - a KV Mechelen játékosmegfigyelője a helyszínen nézte meg. Innentől gyorsan követték egymást az események, hiszen minden szerb játékos külföldön szeretne játszani, a belga klub játékosa lettem. Sajnos nem sokáig, mert ugyan az első meccsen gólt lőttem, a másodikon gólpasszt adtam, mégis tudomásomra hozták, hogy tavasszal már nem számítanak rám az új befektetők képviselői.     

- Ekkor érkeztél első alkalommal Magyarországra.
- Amikor befutott a Mezőkövesd érdeklődése, tisztában voltam vele, hogy a magyar bajnokság gyengébb a belgánál, de a jövőm szempontjából azt tartottam elsődlegesnek, hogy ismét legyen csapatom, és játsszak. Megnéztem a tabellát, és huh, az utolsó helyen állt a csapat négy pontra a legjobb bennmaradó mögött. Egyáltalán nem vagyok ijedős, annak tudatában fogadtam el az ajánlatot, hogy biztos voltam benne, egy küzdelmes tavasz vár ránk. Így is történt, és a végén bennmaradtunk az élvonalban. A folyatatás is hasonlóan jól alakult, a csapat és én is sikeresen szerepeltünk, így nyáron kínába hívtak, és a Changchun Yatai játékosa lettem. Kína egy teljesen más világ, a mindennapokban és a pályán is. Az átlagos kínai labdarúgó alacsonyabb, viszont rendkívül dinamikus, azonban néha olyan érzésem volt, hogy nincs semmi taktika, mindenki saját maga játszik. Igyekeztem kicsit változtatni ezen, de túl rövid időt töltöttem ott, hogy esélyem lett volna. A koronavírus-járvány miatt szerződést bontottam, és hazatértem Szerbiába. Egy ideig egyedül készültem, hiszen profi labdarúgóként készen álltam bármikor csatlakozni egy csapathoz. Illetve egy ideig a Vojvodinával edzettem, mert a labdarúgás mégis csapatsport, hatalmas különbség az egyedül és a csapatban végzett munka között.

- Első alkalommal igazoltál vissza egy egyszer már “elhagyott” országba. Mi ennek az oka?
- Szerettem volna visszatérni Magyarországra, mert jól ismerem az itteni kultúrát, a labdarúgást, szinte mindent a nyelv kivételével, bár abból is sok mindent megértek. És még olyan messze sincs otthonomtól, Obrenovactól mint Kína. Bízom benne, hogy nem csak számomra lesz jó döntés, hanem a klub és a szurkolók is elégedettek lesznek a játékommal, és közösen tudunk eredményesek lenni. 


- Szerbián kívül Belgiumban, Kínában és Magyarországon játszottál. Fel tudsz állítani egy sorrendet a bajnokságok erőssége szerint? 
- Kétségtelenül Belgium az első. Rendezettek a körülmények, több nemzetközi szinten is erős csapat szerepel a bajnokságban. Sokat lehet fejlődni, és aki itt jó teljesítményt nyújt, arra könnyen felfigyel az öt topligában szereplő csapat egyike. Ebben rejlik a nehézség is, hatalmas a konkurenciaharc, rengeteget kell dolgozni, hogy egyáltalán csapatba kerülj.
Számomra Magyarország a második. Szinte mindenhol gyönyörű stadionok, modern edzőközpontok épültek, és a bajnokság színvonala is emelkedik. Igazi profi bajnokság, ahol rendezett a háttér, a játékosoknak csak a focival kell törődni.
Szerbiában a Crvena zvezda és a Partizan párharca mindent meghatároz, ők küzdenek a címekért, szinte minden szurkoló az egyiknek vagy a másiknak drukkol. A többieknek kevés levegő jut, sajnos néhányan anyagi gondokkal is küzdenek, és sokszor nincs rend a klubok körül. Rengeteg a jó szerb labdarúgó szerepel világszerte, ha hasznosítani tudnánk a tapasztalatukat, akkor sokat fejlődne a bajnokságunk is.
Kína ebből a szempontból is egészen más világ, legyünk őszinték, oda mindenki pénzt keresni megy. 

- A beszélgetés során többször hangsúlyoztál a labdarúgáshoz nem szorosan köthető dolgokat: a körülmények, a kultúra. Ettől lesz otthonos számodra egy idegen ország?
- A labdarúgó is ember, sokkal jobban érzi magát a megfelelő körülmények között, ha barátokkal játszhat együtt. Egy légiós számára különösen fontos, hogy segítségre találjon az öltözőben és a klubházban, mert könnyű eltévedni a bürokrácia útvesztőiben, de még a mindennapi élet is tartogathat olyan buktatókat, ami egy helyi ember számára fel sem tűnik. Mezőkövesden a vajdasági Farkas Dániel rengeteget segített az első időszakban, a DVTK pedig jól felépített klub, mindig tudom, kihez kell fordulni szükség esetén.

- Egyedül érkeztél vagy családdal?
- Decemberben született meg a világ legaranyosabb kisbabája, Nađa, aki az anyukájával egyelőre Obrenovacban várja, hogy visszaálljon a világ a normális helyzetbe. Amint a határok ismét könnyen átjárhatóak lesznek, rohanok értük, és átköltöznek hozzám Miskolcra. Nehéz nélkülük, de nem várhatom el a feleségemtől sem a kislányomtól, hogy két héten keresztül ne hagyják el a lakást.

- Nagyon jól megérted magad a csapattársakkal, pedig például Márkvárt Dávid, Rui Pedro vagy Hegedűs János ellen több tétmérkőzésen játszottál, mint velük egy csapatban. 
- Kiváló játékosok alkotják a csapatot, akikkel sokat beszélünk az edzések előtt és közben is arról, melyik szituációban hová várom a labdát, melyik megoldásból tudunk gólveszélyt kialakítani. A bajnoki rajtot megelőző egy hónap az ilyen részletek tisztázására is alkalmas volt. 


- Ugyanakkor Iszlai Bencével és Molnár Gáborral régóta kiválóan ismeritek egymást.
- Olyannyira, hogy amikor a DVTK megkeresett, akkor a döntésemben az ő személyük is szerepet játszott, mert pontosan tudtam, milyen emberek és milyen labdarúgók. És amikor először beléptem az öltözőbe, legalább nekik nem kellett bemutatkozni. 

- Mit gondolsz, hányszor kell betalálnod diósgyőri mezben ahhoz, hogy senki ne emlegesse fel a DVTK Stadion avatóján lőtt gólt?
- Nem tudok olyan nagy számot mondani, de majd az idő megoldja, ha visszavonulok, senki nem hozza szóba (mosolyog - a szerk.). Akkor a Mezőkövesd játékosaként a góllövés volt a feladatom, mindent megtettem a sikerért. Az első diósgyőri gólomat ezért sem ünnepeltem ellenük, így fejeztem ki a tiszteletem a korábbi játékostársaim és a sárga-kékek szurkolói felé. A következő gólomat azonban ígérem, rendesen meg fogom ünnepelni. Nagyon várom, mert megtapasztaltam, mekkora különbség, ha egy teljes stadion örül a gólomnak. A fociban különben is az a legjobb, hogy közösen lehet ünnepelni előbb a közönséggel a lelátók előtt, majd a csapattársakkal az öltözőben.

- Futni mindenki tud, a többség eltalálja a labdát, néhányan még le is tudják kezelni azt, de gólt még kispályán is nehéz lőni. Mi a gólszerzés titka?
- Kívülről úgy tűnhet, egyszerű gólt lőni. Mindig azt kérdezik, hány gólt fogok lőni, amit megértek, hiszen ez a dolgom. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nagyon sok apróságon múlik, hogy a labda végül a kapuban vagy a labdafogó hálóban köt ki. És ha mindent tökéletesen csináltál, akkor is szembekerülhetsz egy csúcsformában védő kapussal, aki azon a napon mindent megfog. És persze ott a másik véglet is, amikor egy rosszul eltalált labda talál utat a kapuba, vagy éppen a gólvonalról kell csak bepöckölni. A fociban nagy szerepet játszik a szerencse, de ahogy mondani szokták, annak van szerencséje, aki tesz érte. Én hiszek a munkában, minden edzésen a maximumra törekszem. A mérkőzéseken pedig mindig azzal a céllal lépek pályára, hogy a csapat hasznos tagja legyek, aki kiveszi a részét a csapatjáték minden eleméből. Mivel rendszerint én helyezkedek legközelebb az ellenfél kapujához, nekem a legnagyobb az esélyem a gólszerzésre, de még nem született meg az a labdarúgó, aki egyedül fel tudná venni a harcot egy teljes csapattal szemben. Csapatként kell játszani, erről szól a labdarúgás, és ha szem előtt tartod ezt, akkor minden könnyebbé válik, a gólszerzés is. 

- Az első két mérkőzésen a legemlékezetesebb megmozdulásaid mind kiugratás után következtek. Ez fekszik a legjobban neked?
- A támadó mindig előnyben van, mert ő dönti el mi következik, míg az ellenfél csak vár, és utána igyekszik minél gyorsabban reagálni. Szeretek a védelem mögötti területekre befutni, mert akkor helyzeti előnybe kerülök a visszafelé mozgó védőkkel szemben. De akkor sem jövök zavarba, ha a 16-oson belül kell játszani, akkor a kis területen gyorsan kell gondolkodni, és gyorsan kell játszani. Alapvetően jobblábas vagyok, azonban, ha azt látom, a védő ezt tudja rólam, és arra az oldalra védekezik, akkor szívesen használom a balt is. 

- A DVTK keretében két klasszikus középcsatár található, de mintha tűz és víz lenne Stefan Dražić és Mirko Ivanovski, annyira eltérően viselkedtek a pályán. Ő folyamatosan ezer fokon ég, te pedig végig koncentráltnak tűnsz.
- Egyszerűen különböző a karakterünk. Én például sosem szoktam reklamálni, maximum megkérdezek valamit, ha nem értem a döntést. A játékvezető kezében nagy hatalom van, nincs értelme magunk ellen hangolni fölösleges vitával. De megértem Mirkót is, amikor rengeteget fut az ember, az egekben van a pulzusa, fogy az oxigén, akkor nehéz hideg fejjel reagálni egy olyan érthetetlen döntésre, mint ami például a Mezőkövesdi találkozó utolsó percében történt. Megjegyzem, akkor elsőre nem is reklamált, hanem éppen ellenkezőleg, felállt, és szó nélkül folytatni akarta a játékot...
Különbözőek vagyunk, mégis szeretek együtt játszani Mirkóval, mert kiváló játékos. Az első mérkőzésen egymást váltottuk, utána eltiltás miatt nem játszhatott, de a Vasas ellen mindketten pályára kerültünk, és lőtt is két gólt. Mindegyik megoldásban sok lehetőséget látok, de ebben a vezetőedzőnek kell dönteni.

- A pályafutásodat böngészve feltűnő, hogy sokkal több gólt szerzel a második félidőben (23-31).
- Nem ismertem ezt az adatot, de érzésre én is ezt tippeltem volna. A mérkőzés elején a védők még pihentek, hatékonyabban tudják védeni a kapujukat. Az idő múlásával mindenki veszít az erejéből, és ha ilyenkor ráteszek még egy lapáttal, akkor ki tudom használni a fáradtságát. Persze nincs minden helyzetre érvényes recept, ha az első percben adódik a lehetőség, akkor azt kell értékesíteni. Az a tökéletes megoldás, ha a támadó egész meccsen koncentrál, és a felismeri a legkisebb helyzetet is.

- Most szombaton a MOL Magyar Kupában játszik a DVTK, mit vársz a találkozótól?
- A Magyar Kupa is egy fontos sorozat, ahol nagy terveink vannak. Mivel a versenykiírás szerint idén végig egy mérkőzés dönt, mindegyik találkozón a továbbjutás lesz a legfontosabb, és utána következik minden más. Nem kérdéses, győzni utazunk Balassagyarmatra.

Névjegy

Vezetéknév: Dražić
Keresztnév: Stefan
Születési idő: 1992. augusztus 14.
Születési hely: Belgrád (Jugoszlávia)
Állampolgárság: szerb
Poszt: támadó
Mezszám: 9

Sikerei
Szerb 2. osztály gólkirálya (2014/2015, FK Javor-Matis Ivanjica)
Szerb korosztályos válogatott (U20, U18)

Pályafutás
2020/2021 Diósgyőri VTK (NB I.) 3/1
2019 ősz Changchun Yatai (Kína, 2. osztály) 11/1
2018/2019 Mezőkövesd (NB I.) 31/11
2017/2018 tavasz Mezőkövesd (NB I.) 11/3
2017/2018 ősz KV Mechelen (Belgium, 1. osztály) 16/1
2016/2017 Voždovac (Szerbia, 1. osztály) 34/8
2015/2016 FK Javor Ivanjica (Szerbia, 1. osztály) 36/7
2014/2015 FK Javor Ivanjica (Szerbia, 2. osztály) 30/13
2013/2014 FK Javor Ivanjica (Szerbia, 1. osztály) 25/4
2012/2013 Radnički Obrenovac (Szerbia, 3. osztály) 29/21
2011/2012 Radnički Obrenovac  (Szerbia, 3. osztály)
2010/2011 Radnički Obrenovac (Szerbia, 3. osztály) 29/8
2009/2010 Radnički Obrenovac (Szerbia, 3. osztály) 28/7
2008/2009 Radnički Obrenovac (Szerbia, 3. osztály) 12/6
2004-2008 Radnički Obrenovac utánpótlás
2002-2004 Crvena zvezda utánpótlás
1999-2002 Obrenovac 1905 utánpótlás